Drámák

Hangjáték

Budapest egyik régi kultúrházában működik egy egykor szebb napokat látott nagyzenekar. A mára középkorúvá lett tagok számos díjjal, kitüntetéssel rendelkeznek, hihetetlenül rutinosak és profik. Vérprofik. Ám egyáltalán nincs pénz. A nagyterem, a kiszolgálóhelyiségek az összeomlás határán, hónapok óta nem volt fizetés sem, ez újdonság, az elmúlt félévet leszámítva legalább a fizu megvolt mindig...

Az év karmestere c. hangjátékom itt tudod meghallgatni:

Közlés a CREATIVE COMMONS CC BY-ND 2.5 HU engedélyével.

Nemzeti Színház

Felolvasószínház - „Kannibálok babazsúron”

Programajánló

Felolvasó és színház?
A felolvasószínház átmeneti műfaj. Még szöveg, de már elhangozhat. Még „csak” dráma, de már kicsit színház is, hiszen a mű kikerül szerzője fennhatósága alól, és színészek hangján szólal meg, egy rendező valamilyen egyszerű, de hatásos szcenírozást talál ki hozzá. A Nemzeti Színház a 2014/2015-ös évadban Mohácsi Árpád után Végh Attila, Kulin Ferenc, Hadházi András, Verebes Ernő és Zalán Tibor drámáit mutatja be felolvasószínházi formában. Sorozatszerkesztők: Kulcsár Edit és Verebes Ernő dramaturg.

Punok Pesten
Felolvasószínházi premier a Nemzeti Színház művészeinek elődadásában

Miért ír valaki a punokról drámát? Miért hömpölygő tenger a történelem? Mitől lehet mai egy ókori sztori? Többek között erről kérdeztük a felolvasószínház sorozat idei első szerzőjét, Mohácsi Árpádot.

A költő, műfordító miért adja a fejét drámaírásra?
Mágneses erővel vonz a színház, minden változatában szeretem. Legszívesebben mindig színházban ülnék. Még a rossz előadásokat is imádom. Voltam amatőr diákszínész, felvételiztem rendezőnek, az egyetemen fura színházas speckolokat vettem fel. Van olyan írás a fejemben, ami eleve színpadra születik. Nem is tudom máshogy elképzelni, csak színpadi műként.

Írás közben gondol arra, hogyan hangoznak majd a szövegek a színészek szájából? Vagy csak a szöveg irodalmi megformáltsága a fontos?
Hallom a dialógusokat belülről. Sokszor fel is olvasom őket. Kifejezetten szempont, hogy hogyan hangzik a szöveg. És hát a rabja vagyok ennek a kortárs budapesti nyelvnek. Szeretem a sokféleségét, az újításait, a túlzásait. És nagyon foglalkoztat maga a nyelv, a nyelvnek ez hihetetlen burjánzása, amit szorgos megfigyelőként rögzítek.

Magyar-portugál-német szakon végzett. Honnan a punok iránti érdeklődése? Miből pattant ki ennek a karthagói drámának az ötlete?
Kezembe adtak egy ki tudja miért fontos drámát németül, hogy foglalnám össze a tartalmát, ez Hannibálról szólt, megcsináltam, de nagyon untam. És akkor elgondolkodtam, hogy milyen volna az én Hannibálom, hogy engem mi érdekelne ebből a sztoriból. A punok és Hannibál történetében talán a legyőzhetetlenség a legmegragadóbb, pedig mindig a punok a vesztesek, de mindig képesek felemelkedni, és valamilyen értelemben Róma vetélytársává válni. Az én szememben Hannibál ennek a szimbóluma.

Kannibálok babazsúron – a címből ítélve kortárs tematikára számít az ember.
A cím nyilván jelképes értelmű, nem szeretném megfejteni senki helyett. De a sejtése helyes, valóban a máról szól a darab, vagy pontosabba a máról is. És ennek a maiságnak az egyik hordozója és kifejezője a nyelv. Maga a nyelv központi témája a darabnak, ha úgy tetszik egyik főszereplője is. A szereplőket ugyanis a nyelvhasználata jellemez.

A történelmi drámák mindig a máról is szólnak. Mit „üzennek” nekünk a punok és a rómaiak?
Szóval én a történelmet egy hatalmas tengernek látom, ami különösebb rendezőelv nélkül hömpölyög. Ha jól beszélünk a történelemről, akkor ebből a végtelenből sikerül valami rendezettet elővarázsolnunk, ami azt jelenti, hogy kiemelünk, mintegy ráfókuszálunk a névtelen kupacból az általunk fontosnak vélt dolgokra. És éppen ezek az általunk fontosnak vélt dolgok jellemzik a legjobban az embert.

Lehet, hogy nem is Karthagóban és nem is 2200 évvel ezelőtt játszódik ez a dráma?
Az eredeti szándék az volt, hogy mindig minden mondat, minden jelenet értelmezhető legyen egy „autentikus” történelmi szinten és legyen egyfajta mai olvasata. Aztán írás közben kiderült, hogy a történeti hűségből engedni kell a dramaturgia kedvéért. Így egy sosem volt pillanatba sűrítettem az eseményeket.

- kornya