Megjelent kötetek


Gyakorlógyufák


Hople anyó énekel a függöny előtt

Menyek felföldje,
menyétek zöldje,
menyek országa,
mennyország,
mennyország,
akárki meglássa.

Szürke és poros,
nem lakja bíboros,
de az én földem,
laktam földem ez itt.

Ha párnám megrázom,
egy kis tollforgatás,
egy kis szemforgatás,
máris hullik a,
hullik a
köd.

Kinézesz ablakon,
leülsz egy pamlagon,
kopogsz egy paplakon –
szitál a köd.
Belep a köd.
Rád ül a köd.

Egy kis tollforgatás,
egy kis szemforgatás
- és belep a köd!
- belep a köd.

Minden van itt, ami máshol,
csak kicsit szürkébb,
csak kicsit más.

Megterem itt is a bárhol,
csak le ne szakadj az ágról,
te ágrólszakadt,
te ágrólszakadt,
mindened megvan itt,
ami meg nincs, nem is kell,
legyél csak szürke,

legyél csak mától,
ne az orrod töröld,
inkább a múltat,
a megtanultat,
ami a legjobban untat.
Umtatta, umtatta, umtatta.

Hullik a köd,
ez itt menyország,
kicsit szürke,
kicsit más,
köd lepte,
a valódi égi mása,
elkapta a köd varázsa.



Gyakorlógyufák

bubák, bubák,
szép, fehér bubák,
tormasorban álltok szagtalan,
szívemnek mégis mintaméz,
mintaméz,
szálanként éneklek el,
szálanként égetnek el,
(:piroslik kezemben a pillanat:)
sercegve égnek belém,
pörsenésben perzselés,
epekedésben epekő,
marcona katonaharsona,
pupák dudák,
gyakorlógyufák,
kertben és padokon gyakorló svihák,
egy érintés, gesztus vagy félmosoly:
ez itt egy álarc,
az ott egy fűz,
hús a húsomból, ami összetűz,
egy emlék, egy csónak,
amiben evezünk,
te, én és a pulyák,
a szép fehér bubák,
meg a fekete gyakorlógyufák.



A vanásról

Könnyű neked ezzel a vanással, vagysz, elvagysz, vagyogatsz,
minden délután esőben ragyoghatsz.
A kinti világba indulsz, magas gallér, szoros kalap,
kezem meg ott kotorászik az inged alatt.

Vagysz,
fagysz,
laksz,
keksz
- nem élet ez.
Este-reggel ha ölelsz,
gyereket hozol-viszel,
replikázol, ahogy az esőben ázol,
minden autóbusz elgázol.

Jobb is, ha nem vagysz,
legalább nem vinnyogsz,
nem horkolsz a fülembe.

Lehetsz évekkel fiatalabb,
karcsú, slank,
gubbiói farkas,
pompeji szerető.

Vagy mégis inkább így kellesz nekem,
így ahogy vagysz,
ilyen vanással,
vagyogatva?

Könnyű neked.
Én karcsú vagyok és slank,
évekkel vagyok fiatalabb.

Ragyogtatsz, én szemtelenkedem,
ráncosodsz, én fúrom magam,
vacakolsz, az ablakon babrálsz,
farsangi jelmezt varrogatsz,
én meg elvackolom magam,
legyen akkor ez a levés, levegetés,
leves húsból meregetés,
szájégetés, csípés meg kivárás,
kérhetek-e többet,
most mondjam, hogy kevés?



Almafa (Lisszabon)

Alfama a kertem,
négy sarkán ujjaid,
piroslik Pessoa a szélben,
az ott a nőm,
hajbefúvás, vigalom -
ez a repdesés a térerőm,
jó kis kenyér ez,
tisztára, mint az élet,
fészek meg elveszés,
kimerülés.
Vak térben almafa.
A nőm repked ott
pirosan összevissza
csuklós Ikaruson
bele a Napba.
Jaj, le
e
s
i
k
!



A begyembe' vagy

Gépekbe zárlak, ki tudja, mire nem kényszerítelek.
A tenyeremen két dermedt folyam,
domboldal, alföld és tűhegyek.
Ezeket a ráncokat ugyan vasalhatod.
Fogva tartalak. A begyembe’ vagy.
Vasárnapi arcod itt van eltemetve az ujjbegyem alatt.
Hét ország vagy, hét világ
- én meg hét nyelven gépelek.
Fügével és körtével etetlek,
hátha jobban leszel.
Hálatlanul nevetsz,
a rácsok mögül dobálódzol a szavakkal,
kékbe öltözöl,
az interneten szörfözöl,
fölém nősz, és nem hagyod, hogy elengedjelek.



Érik a füge

Tudásommal és régi tekintélyemmel
állok a vízesésben ősszel
fügefalevélben.

Az édes kis csigák cukros testeket
rohamoznak a kút előtt
meztelen
- valaki fügét mutatott nekik.

Nem tudom, mit gondolsz,
vagy mit nem gondolsz rólam —,
hogy feljelentesz-e majd
a hús fortyogása, a szeszek fokolása,
a testek gőzölése és párolása okán,
de jól esik tudnom,
hogy én legalább nem hagyok nyomot.



Haj-óra

Nem vagyok türelmes,
nem vagyok újra,
torzíts magadhoz,
hadd legyek csorba.

Hajszál a hajszához,
készül a haj-óra,
egy ringás jobbra,
egy ringás legbelül.

Csorbíts ki újra,
torzíts el szépen,
hadd legyek kedves,
hadd legyek újra.



Miért jobb a szilva?

Én mindig úgy történek,
mintha nem történtem volna,
ezért nő a kertben nálunk annyi szilva.
Ha vége a csörtének,
eltehetsz színes csuporba,
jól tudok esni télen cukorszirupba'.



Rekedt táskádban krétarajz vagyok

Rekedt táskádban krétarajz vagyok,
a szárnyaim próbálgatom szétporlás előtt.
Bár negyven felé, érzésem szerint, túlzásba viszel.
A sarkon egy angyalka vizel.
Szép, elálló denevérfüle van -
az a spongya.
Aszongya,
ne éljek tovább száz alakban,
legyek inkább alaktalan,
tud nekem egy jó kis kertet,
ahol engem is kiművelnek.



Póc, póc takonpóc

Van egy szívtáji félelem,
szorongás meg miegyéb,
hánykolódás az összegyűrt lepedőn,
kiakadás a legnagyobb dugóban,
égboltra függeszkedés,
aztán meg kapaszkodás,
végül már csak kapaszkodás,
mondom is a gyereknek eleget,
hogy menjen edzeni,
függeszkedjen sokat -;
megborotválkozom,
akinek nincs szakálla, az taknyos,
még költő is lehet,
ez megint ugyanaz a szédülős félelem,
verítékezem -;
ez egy új autó,
gondolom,
új autó, semmi pánik,
még nem vagyok negyven.



Reduktor

Szalad a lakás, szalad a konyha,
bár ne volna bennem a gép lomha.
A vágy kiszőkít és összekuszál,
aztán a semmire ráfókuszál.

Nem vagy valóság, és nem vagy álom.
Ez itt a tenyerem, nem találom.

Nem vagyok rugalmas, inkább török.
Száraz, esti lében köd füstölög.



Téli veréb

Téli verőben
nincs teli tálja
mert delelőben
senki nem állja,
kérdik-e többen,
merre hazája?

Ázva de fázik
karcsu bokája,
mindig a másik
hosszu kabátba,
fél, ha kimászik
szürke madárka.

Nem tudom unni,
sohase néma,
erre se búj ki,
jut neki még ma,
jut neki krumpli
nemcsak a héja.



Vilmos

Saját levében fő a gyümölcs sárga húsa,
cserepes szájjal figyelem,
izzadás,
lúdbőr
a színváltó pontok felett.

A mondhatatlan szagok között
mindened körteformán
harapnivaló.

A prés, az üst, a főzés
az én esendőségem jele.

Másnap komisz vagy,
mint az egyszeri gyilkos
macska Vilmos,
aki álmában
mindig csenget egy kicsit
a tegnap szétszedett rigónak,
hogy az ne hagyja egyedül.



Csókolomka

Csókolomka,
nem illik,
Kiscsókolom,
nem szabad,
ilyen vadul
nem lehet,
Csókolomka,
Kolomka,
teremjen a bokorba,
palizzon csokorba,
ne hagyjon itt bocs!-korba,
váltsa magát apróra,
essen dirib-darabokra,
üljön föl a bökhajókra,
szeressen vízhabókra,
Csókolomka,
Kiscsókolom,
ha nem illik is,
legyen csorba,
legyen hab helyett a torta,
Kolomka
maga dizőz vagy bármixer?
rázzon össze némi vízzel
hogyha keverednék a remízzel,
hogyha vágytól furcsán égek,
és sebeimbe beletépek,
akkor és csak akkor,
magázzon
és semmit se magyarázzon,
csak rázzon rázzon rázzon
vezessen láncpórázon -.